Egyik szememből a másikba csorogva játszadozik a könny ahogy forgolódom. Nem alszom ma sem. Az egész olyan, mint egy rossz álom, amiből nem lehet felébredni. Amiben vak a királyfi és naiv a lány.Lélegzetem elakad, szívverésem lelassul, szinte megáll.Megszűnik a külvilág.
-Miért félsz hogy elveszíted?-kérdi egy hang.
Jól tudom mit feleljek, de mégsem tudok megszólalni.
-Szeretem.-suttogom hosszú csend után.
A hang gúnyosan kacag.
-Szereted?
Hallgatok.Csak nézek magam elé.Vállaim leomlanak,a mellkasomban nyomás, a törkömban gombóc.
-Ő viszont szeret?
-Nem tudom.-csengenek a fájó szavak dallamosabban és kárörvendőbben mint valaha..-NEM- mondom újra.Kiabálnék, de alig jön ki hang a torkomon.Szinte néma vagyok. Futnék most a végtelenségig, innen el, bárhová, de nem visznek a lábaim.Mereven nehezednek a fehér matracra.
-Akkor mi értelme?-szól a következő kérdés, immár lágyan, megértően.
-Semmi.Igazán semmi...- a szó végét elharapom, és újra sírni kezdek.Ekkor már kirajzolódni látszik a hang tulajdonosának körvonala.A sötétben odaül mellém, átölel, és hagyja hogy zokogjak.Nem nevet, már nem szól rám,csak csendesen várja, hogy végre elaludjak.
***
Másnap reggel fájó fejjel ébredek, a párnám nedves és fekete.Nem tudom, álmodtam-e az éjjel.
Nemtudom ki volt az, ki megvígasztalt.Nem tudom mi lesz, mi volt.Semmit sem tudok biztosan.Csak egyet. El kell felejtenem.
M.
2010.10.25. 21:34 idc.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://theprettyreckless.blog.hu/api/trackback/id/tr522398874
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
