Már nem kaparom a falat ha jön és nem sikítok a párnába. Ez már csak tompa fájdalom, csak hagyom hogy elragadjon szép lassan átjárjon, és az arcomon legördülő könnycseppekkel együtt el is tűnjön. Sosem tudom mikor jön, nem számíthatok rá, de mikor ideér, minden mást…
Ablakban ülve, hóesést nézve
2011.01.22. 13:10 idc.
Szólj hozzá! · 1 trackback
síromra virág
2011.01.22. 13:08 idc.
Ha végetérne egyszer földi létemMindegy ki által s ki végettNemvárom én tőlet hogy öröklétbenTartsd fenn majd a nevemet Tiporjon el percek alatt engemVadul csörtető lovak hada.S ne sírj mikor csendben fekszemHűen zöldülő kőrisfa…
Szólj hozzá!
