Millió csalódás éri az embereket. 
Van aki büszkén viseli és sosem tudod meg, van aki megtörik és az egész életére kihat,
akad aki letagadja, mások világgá kürtölik, de mindenkiben hagy valami nyomot
egy félresikerült találkozás, egy ferde mosoly, egy összepillantás, a szégyenérzet, a menekülés, és az érzéseidet éppen most nem tudod kordában tartani. megrendülsz, elérzékenyülsz.. pont amikor semmi gond nincs, nem kell megjátszanod a mosolyod, sem szégyenkezned, nem kell kajánul vigyorgó emberek szemébe nézned, és hülye kitérő válaszokat adni a hülye kérdéseikre..megkönnyebbülsz.. de mégis éppen most, a karjaiban könnyezel.. szádat összeszorítod, elfordulsz. rejtegeted, hogy meg ne lássa..
mert amikor végre rátalálsz arra, akivel a legcsodálatosabb minden akkor arra is rá kell döbbenned, hogy ez nem tarthat örökké.. ebben az egészben nem a másik elvesztése a legfájdalmasabb, hanem az űr, ami utána marad és amit senki nem tud hézagok nélkül kitölteni...
hisz a leglehetetlenebb helyzetekben sírunk..és a következő percben már őrülten, éppen magától a helyzettől megrészegülve csókoljuk, mert rájövünk arra, hogy őrizni kell a pillanatot.. ameddig még lehet...
akad aki letagadja, mások világgá kürtölik, de mindenkiben hagy valami nyomot
egy félresikerült találkozás, egy ferde mosoly, egy összepillantás, a szégyenérzet, a menekülés, és az érzéseidet éppen most nem tudod kordában tartani. megrendülsz, elérzékenyülsz.. pont amikor semmi gond nincs, nem kell megjátszanod a mosolyod, sem szégyenkezned, nem kell kajánul vigyorgó emberek szemébe nézned, és hülye kitérő válaszokat adni a hülye kérdéseikre..megkönnyebbülsz.. de mégis éppen most, a karjaiban könnyezel.. szádat összeszorítod, elfordulsz. rejtegeted, hogy meg ne lássa..
mert amikor végre rátalálsz arra, akivel a legcsodálatosabb minden akkor arra is rá kell döbbenned, hogy ez nem tarthat örökké.. ebben az egészben nem a másik elvesztése a legfájdalmasabb, hanem az űr, ami utána marad és amit senki nem tud hézagok nélkül kitölteni...
hisz a leglehetetlenebb helyzetekben sírunk..és a következő percben már őrülten, éppen magától a helyzettől megrészegülve csókoljuk, mert rájövünk arra, hogy őrizni kell a pillanatot.. ameddig még lehet...
