Nincs sok témám bármiről is írni, sőt, igazából a befejezetlen írásokat sincs kedvem folytatni, nem akarok lelkizni vagy az élet nagy dolgait elemezgetni, bonyolult, szövevényes gondolatmenetekbe belefutni. Egyszerűen csak írni szeretnék a film közötti reklámban.
Az embert igencsak fel tudja bosszantani, amikor hosszasan beszélget valakivel, de az egészből a beszélgetés után nem emlékszik semmivel. Mindig meglepődöm, hogy egyes emberek milyen érdektelenséget tudnak kihozni másokból. Leül melléd, csak beszél, beszél beszél, de nem mondd semmit. Eleinte reménykedsz hogy lesz majd valami tartalma is a mondandónak, de hamar rá kell jönnöd, hogy semmije nincs, nemhogy mondandója, de se eleje, se vége.. Így azt hiszem, ösztönös reakció, hogy az ember szép lassan és finoman megpróbálja elcsendesíteni az illetőt, menekülés képp, mert sürgős teendő épp egy se jut az eszébe, és ha eszébe jutna, az is túl sután hangzana az adott helyzetben, amikor a másik fél éppen élete harcáról tartja rövidített(!) 3 órás, mikroszkópikus részletességgel összeállított prezentációját...
..miről is kezdtem irogatni, miről is gagyog ez itt mellettem? Elé hasonló a két érzés most éppen, ugyanmis amit csinálok, teljesen érdektelen és értéktelen, de azért remélem néhány pontban átérzed a helyzetet, és így elmosolyodsz rajta..:)
