Hajlamosak vagyunk megmásítani az emlékeinket, az érzéseinket és az álmainkra építkezni egy perc varázslatért, de amikor felébredünk, újra az öblítőillatú párnák közt találjuk magunkat, mellettünk a hely üres, és nincs nyitva az erkélyajtó.Keserű az ébredés, nincs királyfi.
Felkelünk, arcunkat a tenyerünkbe temetjük, könnyes a szemünk, talán kicsit sírunk is.Nem értjük miért, de ürességet érzünk.Mintha a levegőtől fosztottak volna meg.Pár végtelennek tűnő perc után lassan felkelünk az ágyból, és elhagyjuk hőn szeretett képzeteink szülőhelyét. Végre kilépünk az életbe és ránk talál az, amit kerestünk, amiért kézzel-lábbal küzdöttünk, akkor, amikor nem is számítanánk rá...
Felkelünk, arcunkat a tenyerünkbe temetjük, könnyes a szemünk, talán kicsit sírunk is.Nem értjük miért, de ürességet érzünk.Mintha a levegőtől fosztottak volna meg.Pár végtelennek tűnő perc után lassan felkelünk az ágyból, és elhagyjuk hőn szeretett képzeteink szülőhelyét. Végre kilépünk az életbe és ránk talál az, amit kerestünk, amiért kézzel-lábbal küzdöttünk, akkor, amikor nem is számítanánk rá...
