Fáj a böüszkeség és sikít a dac
De csak az marad tiéd, mit másoknak adsz
Minden porrá lesz majd, mi ajkadhoz ér
S lassan csorog kézből vízzel a vér
Ha lüktető-dobbanó belül százszor is hasad,
Erősebb lesz, hol újra összetapad
Csönd honol mellkasban, nem repes már soha
S nem gyűlik Cseppben-sóval földi moha
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
